A 2.b osztály honlapja

Programok, feladatok, fontos tudnivalók

Varga Katalin: Az álomszuszék Kiskakas

Álomszuszék kiskakas
elaludt a fa alatt.
Pedig nem a karcsú hold
sápadt fénye világolt,
dagadt képű nap sütött,
s az óra hatot ütött,
de a kakas csak aludt,
nem verte fel a falut,
Nem verte fel jó korán,
hajnaloknak hajnalán.
Szedte-vette, teremtette,
fürgeségét hová tette
az a szuszi kiskakas?

Szidta anyja, szidta apja,
korholta a dühödt gazda,
ám hiába, a kakas
csak aludt a fa alatt.
Ejnye, pedig de szégyellte,
mikor ébredt, de restellte,
hogy nem tudta felkelteni
házat, ólat s a falut.
De hiába! Elaludt.
Most aztán nevetik,
a szűrit is kiteszik,
hogyha netán holnap is
elfeledne felébredni.

Uccu! Gyorsan elszaladt,
az óráshoz beszaladt,
s vett egy órát. Vekkerórát,
este felhúzta a srófját,
és nyugodtan lefeküdt.
Másnap, hogy az óra üt,
uzsgyi! –máris felrebbent,
kerítésre felreppent:
-Kukurikú! Jó napot!
a legfrissebb én vagyok.
Én köszöntöm a napot,
én köszöntöm ily korán,
hajnaloknak hajnalán.

 

Szablya István: Nyuszi-mese

Nyúlmamának húsvét táján
nyuszilánya született-
egész népes rokonsága
körülállta, megcsodálta
a kis nyuszigyereket...

Örvendezve babusgatták
nénjei és bátyai
ölbe vették, dédelgették,
majd megették, úgy szerették-
vitték volna játszani...

Hoztak édes sárgarépát,
friss káposztalevelet;
táncoltak, daloltak néki
ám az álmos nyuszi bébi
nem játszott és nem evett...

Nyúlanyó az ajtó mellett
nevette a hajcihőt-
de a végén megsokallta,
és a lármás nyuszihadra
feladta a nyúlcipőt...

Egy kis nyuszit boltba küldött:
Hozzon langyos friss tejet–
két testvérke tüzet rakott,
másik három mosogatott-
mindenki serénykedett...

Nyuszipapa sem maradt rest
ő a bölcső mestere:
Fürgén, gyorsan nekilátott,
egy nagy tojást ketté vágott,
s puha szénát tett bele...

Egy fél tojás így lett bölcső,
míg a másik darabot
kiskocsinak kinevezték,
és hozzá két nyúlgyerek szép
kerekeket faragott...

Holnap reggel ha felébred
az aprócska nyuszilány,
aki jó lesz, eltolhatja
kankalinos patakpartra
nyuszitojás kocsiján...

Pósa Lajos: Mese a cipős, csizmás nyulakról

Hajdanában egy nyúlnak
Mi jutott eszébe?
Összehívta a nyulakat
Nyulak szigetére:

-Tisztelt nyúlnemzetség!
Én amondó vagyok:
Hegyezzétek fületeket,
Kicsinyek és nagyok!

Ez a mi életünk
Bizony nagyon dib-dáb...
Fú a szél, brr! Itt a tél, brr!
Mért járunk mezítláb?

Úgy fázik, úgy reszket
Sovány lábam szára!
Szükségünk van, nyúlnemzetség
Egy csizmadiára.

-Éljen! Éljen! Éljen!
Zúgnak, kiabálnak.
Tapsifülest meg is tették
Nyúlcsizmadiának.

Körül is fogták a
Csizmadiamestert:
Ki cipellőt, ki meg csizmát,
Nosza, rögtön rendelt.

Nem is fázott aztán
A nyulaknak lába:
Ki cipőbe, ki csizmába
Járt az iskolába.

Egyszer csak mi történt?
Puskás vadászt láttak!
Uccu bezzeg, vesd el magad!
Neki a pusztának!

Nehéz volt a cipő,
Nehéz volt a csizma:
Hányjuk le mind, mert különben
Az agár elcsíp ma!-

Mind el is dobálta,
Ki jobbra, ki balra...
Egyet én is megtaláltam,
Lyukas volt a talpa!

 

 

Osvát Erzsébet: A hét ügyes tapsifüles

Gyalogösvény,
Patakpart.
A hét nyuszi
Hova tart?
Versenyre kel
Mind a hét.
Bajnoki cím
Lesz a tét.
Megkapja
A legjobb futó,
Legfürgébben
Futni tudó.

Figyelik fák,
Füvek őket,
Tengelicék,
Barna őzek.
Bámulja
Hét vörösbegy,
Hangyák közül
Nem is egy!
Lesik, melyik
Lesz a bajnok.
Melyik kapja
A sok tapsot?

Futóverseny
A javából!
A cél sincs már
Messze, távol.
Ekkor bukkan
Fel egy ember,
Mint a sas,
Oly éles szemmel,
Vállán puska,
Zsákmányra les.
No, hét nyuszi,
Hű, most mi lesz?

Felneszelnek
Ám a nyulak.
Hol lelhetnek
Egérutat?
És egy röpke
Pillanat -
Hét nyúl
Hétfelé szalad.

Így maradt a
Vadász hoppon -
És egyszerre
Száz fán, bokron
Felzengett a
Madárének,
Madárének,
Örömének.

Megszólalt a
Róka, farkas,
Mackó, mókus,
Őz, a szarvas:
- Lám, lám a hét
Tapsifüles
Milyen fürge,
Milyen ügyes!
Megérdemli
Mind a tapsot.
Éljen a hét
Futóbajnok!

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.

Jobbra illegette,
balra billegette,
a delelő napot
el-elnézegette.

Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No, ezt már igazán
le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetni
ünneplő ruhába."

Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.

Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.

Mindjárt elérem már" -
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.

Onnan szaporán
a kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?

Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."

Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát.

"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka." 

Kányádi Sándor: Tűvé-tevő

 

Szőrén-szálán elveszett,
lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?

Tűvé tette a szobát
egész áldott este,
sírt a kislány, de a tűt
hiába kereste.

- Lába mégse kelhetett,
el senki se vitte,
meglelném, ha valaki
keresni segítne.

Megkérte a kiskakast,
hogy keresnék ketten.
- Kukurikú, meglelem,
ha keresni kezdem.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kakas is
hiába kereste.

Megkérte a kiskutyát.
- Bízd a szimatomra,
úgy veheted, mintha már
a tű meg is volna.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kutyus is
hiába kereste.

Megkérte a malacot.
- Egyet se sírj, húgom,
azt a kis tűt neked én
menten előtúrom.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
túrt a malac, de a tűt
hiába kereste.

Megkérte az egeret,
utána a macskát,
végül a vakondot is,
de nem látta hasznát.

Tűvé tették a helyet
egész áldott este,
macska, egér s a vakond
mind a tűt kereste.

Ám hiába, nyoma se
volt sehol a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek.

Sírt, csak sírt a kicsi lány
egész áldott este,
s még álmában is talán
mind a tűt kereste.

Elsírta a bánatát
reggel a csikónak.
- Hozz egy fogót szaporán,
rántsd le a patkómat.

Most verettem frissiben,
vadonatúj mágnes,
ezzel a tűt megleled,
ne sírj, kicsi Ágnes.

Térült-fordult a kislány,
s mint egy fényes bolha,
pattant a tű szaporán
a mágnespatkóra.

Örülnek mindannyian
a megkerült tűnek.
S a fokába sorra mind
piros cérnát fűznek.

 

 

Juhász Magda: Jankó és a mackó

Barlangba tévedt
egyszer a Jankó,
és képzeljétek,
ott volt egy mackó.

Ott volt, de horkolt.
Így szólt a Jankó:
- Lusta vagy nagyon,
te barna mackó!

Irgumm, meg burgumm,
- mondta a mackó -,
felébresztettél
te kicsi Jankó.

Ejnye te Mackó,
oly nagy a bundád,
a telet mégis
végig aludnád?

Brummog az egyre:
- Úgy bizony Jankó,
hidegben alszik
mindig a mackó.

Jankó nem érti,
a fejét rázza:
- Akkor te nem is
jársz iskolába?

Nyáron tanulnak
mindig a medvék.
Ilyen hidegben
mondd mit is ennénk?

Nincs finom málna,
és méz se cseppen,
hagyj békén Jankó,
aludnék csendben.

Boldogan nevet
erre már Jankó:
- Van a zsebemben
méz te kis Mackó!

Édesanyámtól
kaptam ma éppen,
osztozzunk meg hát
rajta most szépen.

Ették a mézet,
ők együtt, ketten,
én meg a barlang-
nyílásnál lestem.

 

Hajnal Anna: A náthás medve

 

Őszi eső mikor esik,
sűrű erdő nedvesedik,
ki nem szeret náthát kapni,
erdőre ne menjen lakni!

Barna medve jól megjárta,
jött egy szél, a fát megrázta,
hogy megázott!
Hogy megfázott!

Zuhannyal zuhant nyakába,
leteperte őt a nátha.
Náthás lett a medve, mérges,
ki ne tudná, hogy mit érez!

Szegény feje,
gőzzel tele,
mint a léggömb ül a nyakán,
ha prüsszent, elszáll talán!

Pedig prüszköl egetverőt,
majdhogy szétviszi az erdőt.
Be is vonul barlangjába,
ezeréves fa odvába.

Barlangjában egymagában
dörmög, morog, helyben forog,
amit érez, meg nem érti,
mi az, ami torkát sérti.

Szegény orrát
csavargatják,
akárhogy néz,
senkit sem lát!

Hátrál szegény, de hiába,
orrában csak úr a nátha!
Csavargatja, viszketteti,
szurkálgatja, prüsszögteti!

Szegény medve
így járt vele,
jajjal, bajjal
van most tele!

Bizony összegömbölyödik,
bizony ki se gömbölyödik,
szipog, fel-fel fohászkodik,
álmában is panaszkodik,
kialussza nagy baját,
télig alszik, s télen át.

Grim: A farkas és a hét kecskegida

 


 

Domboldalon, kicsi házban kecskaanyó s hét gidája szeretetben éldegélt.

 

Míg egy szép nap kecskemama kosarát karjára kapva, s fiaihoz így beszélt:

 

Fiacskáim most elmegyek a piacra, jók legyetek, fogadjatok nekem szót!

 

Gonosz farkas erre járhat, ha bedugom  fehér lábam, akkor nyissatok ajtót!

 

Alig megy el kecske néni, gonosz farkas lesi, nézi, s a gidákhoz bekopog:

 

Én vagyok itt jóanyátok, hoztam nektek friss kalácsot, nyissátok ki az ajtót!

 

Hogyha te vagy jóanyánk, felelnek a kisgidák dugd be fehér lábadat!

 

Farkas koma nagyot néz: Gida fejben ennyi ész? És a molnárhoz szalad.  

 

Rámordul a molnárra: Hozz lisztet a markodba, és a lábam szórd tele!

 

Fehér lábbal, vékony hangal bejutok a kecske-lakba, vár a finom pecsenye!  

 

Kecskeházhoz elsompolyog, újra zörget, újra kopog, résen dugja be mancsát.

 

Tanakodnak a kisgidák, Mit tegyenek? Fehér a láb, így az ajtót kinyitják

 

Ó, jaj ez nem a kecskemama! Ez a farkas! Gonosz fattya

 

a gidákat szépen sorba ; egymásután mind bekapja,

 

de az egyik a legkisebbik bebújik az órába.

 

Kicsi ház a domboldalon kecskemama siet nagyon. Belép, s jaj, szegény mit lát?

 

Farkas hortyog az ágyában. Kecske néni nagy bújában siratja a hét gidát.

 

Ám egyszercsak, milyen csoda, kinyílik a falióra;

 

s a legkisebb gidácska elmeséli, hogy s mint esett, odabujik szipog-szepeg édesanyja karjába.

 

Kecske anyó egyet gondol: a fekete farkas hasból kivágja a hat gidát.

 

Helyükre hat követ raknak, összevarrják a vén farkast, s otthagyják a bestiát.

 

A gonosz farkas felébred, szörnyű szomjas, szörnyű mérges, leballag a patakhoz.

 

Nagykövek a mélybe rántják, vigan dalolnak a gidák:

 

-Nemfélünk a farkastól! 

 

Gárdonyi Géza: A kutya meg a nyúl

 

Valamikor réges-régen,
A világnak kezdetén,
Minden állat békességben
Éldegélt a föld színén.

Ki volt akkor nagyobb úr,
Mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,
Együtt ettek, együtt háltak;
Megosztották, amit fogtak,
Szóval összebarátkoztak.

Egyszer, hogy a tél beállott,
És a földre sok hó szállott,
Azt mondja a füles nyúl:
-Rakjunk tüzet, kutya úr!

-Rakjunk tüzet, aki lelke!
Ne reszkessünk a hidegbe!

Nosza hamar gallyat szednek,
Tüzet raknak, melegszenek,
Melegítik bundájukat,
Átalfázott irhájokat.

Hej, de jó a meleg télen,
A havas, zord erdőszélen!
Azt mondja a vidám nyúl:
- Játsszunk most már, kutya úr!

Hogyan, hogy sem, mi történik!
Az állatok így beszélik:
Ahogy ottan ugrándoznak,
Nevetgélnek, bolondoznak,
Meglökte a kutyát a nyúl,
S tűzbe ugrott a kutya úr!

- Vau -üvölt a kutya-
Mit csináltál, te buta?
S hogy így rája kurjantott,
A farkába kaffantott.

A nyúl uccu, vesd el magad!
Farka nélkül tovaszalad.
Nem kergeti a kutya:
Leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,
S meztelen a kutya talpa;

S azóta van, hogy a nyúl
Mindig búvik és lapul,
Mert a kutya, ha teheti,
Mindig, mindig megkergeti. 

Bujáki Lívia: Egyekutya

 

Kutyaváron nagy mulatság
Zenebona készül...
Aki eljön, annak víg nap
Juthat osztályrészül.

Ráadásul aki táncol,
Belevalón ropja,
Velőscsontot nyerhet, úgyhogy
Bánni sose fogja!

Gyülekeznek a vendégek,
Nem egy, nem is három,
Irigykutya Evelin szól:
-No, ki lesz a párom?

Összenéznek az ebek, de
Egy se akar menni,
Mert tudják, hogy Evelinnel
Nem jó párba lenni.

Evelinke bármit kaphat,
Azt meg sose osztja,
A másikat egy falattól
Azonnal megfosztja!

Irigykutya Evelin, ha
Velős csontot nyerne,
Úgy elfutna, menet közben
Kilógna a nyelve!

Míg ő gubbaszt, mások járják.
Míg ő ült egy tortán,
Háromszor is táncolt bezzeg
Kutyánkutya Zoltán.

Kutyahideg Emeseis
Igényt tart a csontra,
Szerinte az ő tánca szép,
Másoké meg ronda...

Egyik-másik vakarózik.
Aztán egyre többen.
Bolháskutya Bátor mondja:
Haverok! Megjöttem!

Erre aztán szétszélednek,
Vakarja a hátát,
Úgy iszkol el sebbel-lobbal
Kivertkutya Árpád.

Egye kutya azt a csontot,
Csak ne kapjon bolhát!
Irigykutya Evelin is
Otthagyja a tortát.

Minden vesszen, de legjobb a
Bolhásoktól távol...
E szép napon így járt szegény
Bolháskutya Bátor.

Móricz Zsigmond: Kismalac meg a farkasok


Van egy erdõ, erdõháton
benne tisztás az irtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.

Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.

- Hej, kismalac, dideregve
kunyerálok, hogy eressz be !
- Bizony nem én, mert megeszel !
- Rólam ilyet fel, hogy teszel ?

Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek.
- Jó ! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.

Zsákot kerítm vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyásod,
dugd be egyik hátsó lábod.

Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent jó meleg vagyon !
Ereszd be még csak egy lábom.
Szól a malac: "No, nem bánom."

- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vigadj, jól vagy, érzem.
Elsõ lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: "Dugd be sorban."

- Három lábom, ha bent hagyod,
negyedik miért szenved fagyot ?
- Jól van, dugd be mind a négyet
(zsákba faroltatlak téged).

- Ó, négy lábom, urrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekedtél !
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.

- Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' a házba, gyer' a zsákba !...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.

Bezzeg a ház meleg nagyon,
hadd hûsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.

Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.

Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.

Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán,
kapaszkodnak, egymás vállán,

száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.

A kismalac hõköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj !
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak !

No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.

Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt',
ma is él, ha meg nem halt.

Anderkó Péter: Az egér uzsonnája

 


Pajta falában egy lyukban
éldegélt egy kisegér.

Nagyon éhes volt vasárnap,
majd meghalt egy kifliért.

De odakünn az udvaron jó
nagy kandúr macska állt,

hogy a kisegér kijöjjön,
egész este arra várt.

Szegény egér benn a likban
már nagyon-nagyon éhezett,

fel tudta volna falni
ezt a rozsdás vasszeget.

Gyomra korgott, mint valami
rossz gépkocsimotor,

de a kandúr meg se moccant,
úgy állt ott, mint egy szobor.

A kisegér sajtra gondolt,
meg egy vajas kiflire,

de a macska nem volt sajnos
tekintettel semmire.

Ott szobrozott kinn a gangon,
néha-néha nyávogott,

de megunta magát a cirmos,
és mogorván távozott.

Megörült a kicsi egér,
s beszaladt a kamrába,

ott megevett három sajtot,
meg egy kiflit magába.

Bujáki Lívia: Kutyatej

(0 db hozzászólás a cikk alatt, reagálj Te is!)

 

 

Kutyaváron minden reggel
Kapuban a friss tej...
Nem elég ám lefetyelni,
Odavinni is kell!
Ki az, aki reggelenként
A tejet kihordja?
Tarkakutya Hajnalkának
Lenne ez a dolga.
Hajnalban kel, megmosakszik,
Az utakat járja,
Mert bizony a kutyatejet
De sok kutya várja!
Reggelihez, vacsorához,
Tejet isznak mindig,
Bárki, hogyha megy hozzájuk,
Tejivásra intik.
Kutyafutta Katalin is
Nagy vevő a tejre,
Ha beteg volt – biztos benne
A tej hozta helyre!
Egyik reggel pontban hétkor
Épp a tejért menne,
Látja, hogy a kanna ott van,
De egy csepp sincs benne!
Azt a kutya meg a macska!
Hát ilyet ki látott?
-Ki vele, hogy hol a tejem?
Talán elloptátok?
Tarkakutya Hajni vakkant:
Hidd el, nem én voltam!
A tejet, mint minden reggel,
Hozzád is kihordtam!
Katalinunk nagyot gondol,
Másnap korán ébred!
Kioson a kutyaházból,
Óvatosan lépked.
A bokorba belebújik,
Szemét kimereszti,
Akárki is lesz a tolvaj,
Ő biz nem ereszti!

Telik-múlik az idő és
Jön a tolvaj lopva,
A kannába belehajol,
Iszik, ahogy szokta.
Több se kell a Katalinnak!
Egyből ront előre,
Úgy megtépi, szalonnába
Se marad belőle!
Húzza, vonja, míg a másik
Könyörögve kéri,
Bocsásson meg, de Katalin
Tépi, ahol éri.
Magadra vess, ha tej helyett
Meglepetés vár rád!
-Soha többé! – fogadkozik
Kivertkutya Árpád.
Ebcsont beforr… Kutyaváron
Beköszönt a béke,
Elfelejtik, hogy kis híján
Csúnya lett a vége.
Egyikük sem emlegeti,
Hogy fültövön vágták,
Megbékélt már Katalin és
Kivertkutya Árpád.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 85
Heti: 104
Havi: 1 290
Össz.: 220 945

Látogatottság növelés
Oldal: MESÉK
A 2.b osztály honlapja - © 2008 - 2017 - eotvos-jozsef-elso-b.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: írás munkafüzet 2 osztály 11oldal megoldas - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »